Lassan, egyszerűen

Nem egyik napról a másikra történt, nem is „program” volt. Amikor rátaláltam ezekre a termékekre, már túl voltam sok ígéreten, sok próbálkozáson, sok csalódáson, ezért nem rendszert kerestem. Hanem valamit, ami belefér az életembe.

Eleinte csak figyeltem. Figyeltem, hogyan reagál a testem. Figyeltem, mikor esik jól, mikor nem. Figyeltem, mi az, amit szívesen csinálok, és mi az, amit inkább elhagyok. Nem akartam tökéletes lenni. Csak egy kicsit jobban. Lassan, egyszerűen.

Nem mindent kezdtem el egyszerre. Egy termék. Egy szokás. Egy új érzés a testemben. Volt, amit reggelre tettem. Volt, amit inkább napközben. És volt, amit egy időre félretettem, mert akkor épp nem arra volt szükségem. És ez fontos: nem erőltettem.

A test sokkal többet mond, mint bármilyen leírás vagy ajánlás. Én pedig megtanultam meghallani. Nem csodát vártam – változást vettem észre. Nem egyik reggel arra ébredtem, hogy „minden elmúlt”.

Hanem arra, hogy:
⇒ egy kicsit könnyebb a nap,
⇒ egy kicsit több az energiám,
⇒ egy kicsit kevesebb a feszültség a testemben,
⇒ és valahogy jobban vagyok önmagammal is.

Ez lett a kapaszkodó. Ma már ezek a termékek nem különálló dolgok az életemben. Nem „szedem” őket. Hanem részei lettek a napjaimnak, mint a reggeli fény, egy csendes pillanat, vagy egy jóleső mozdulat. És ha néha kimarad? Semmi nem dől össze.